nyitókép.jpg

Főoldal / Blog

Fehérnemű-történet 1. rész – Az ágyékkötőtől a Calvin Klein boxerekig

Az első ismert férfi fehérnemű közel 7000 éves múltra tekint vissza, amikor az ősember bőrt használt az ágyékának eltakarására és védelmére, miközben őskori „ügyeket intézett”. A fehérneműk történetéről szóló cikksorozatunk első részében a férfi alsókról rántjuk le a leplet.

Vitathatatlan, hogy a fehérnemű a legintimebb ruhadarab, hiszen szorosan illeszkedik a testünkhöz – legyen szó akár az idegen szemnek látható vagy akár láthatatlan, elrejtett darabokról. Valerie Steele divattörténész úgy fogalmazott, hogy fehérneműt viselve egyszerre fel is vagyunk öltözve, meg nem is.

Napjainkban egyre láthatóbbá, nyilvánosabbá váltak – különösen a vizuális kultúrának, a reklámoknak, valamint az újabb és újabb divathullámoknak hála –, de ez nem volt mindig így. Történelmileg nézve, a fehérneműket hosszú-hosszú évezredekig elrejtették a nyilvánosság elől.

Ez idő alatt, a férfi fehérnemű többféle célt is szolgált:

    • a test védelmét a környezettől és a felsőruházat okozta irritációtól,
    • erkölcsösséget, azáltal, hogy a testet társadalmilag és erkölcsileg elfogadható formában tartja,
    • díszítést,
    • a társadalmi státusz reprezentálását, hiszen az alsóneműk száma és minősége utalhat viselőjének társadalmi helyzetére,
    • szexuális, erotikus funkciót.

A férfi alsóneműk legkezdetlegesebb formája az ágyékkötő volt, amely leggyakrabban egyetlen ruhadarabnak számított, amit az ágyékra és a csípőre terítettek. Mindenféle formában és méretben jelen voltak, a helyi kulturális hatásoktól függően. Érdekes fejleményeket a középkor felé haladva vehetünk észre.

Braies (braccae)

A braies eleinte a kelta és a germán népek körében volt népszerű még az ókorban, ám a középkorban szélesebb körben is elterjedt. Ez egy térdig, illetve a vádli közepéig érő, bő szabású vászonnadrág, amit a deréknál és a lábszárnál kötöttek össze.

Bár a kötözgetés nem volt túl praktikus, ennek a darabnak az volt az előnye, hogy nagy fedést biztosítottak, így ha munka közben valakinek melege lett, akkor le tudta venni a felsőruházatát, miközben megőrizte a illendőség érzését.

Codpiece, vagyis gatyapőc

A braies abból a szempontból sem volt praktikus, hogy ha hívta a természet a férfiakat, a fűzőkkel való bajlódás igazi türelemjáték volt. A codpiece abban nyújtott segítséget, hogy az elülső részén – gombokkal vagy fűzőkkel – nyitható volt. Eleinte praktikussági szempontból kedvelték, de aztán, ahogy a ruha vonala egyre feljebb kúszott, „dekoratív” funkciót is kapott.

VIII. Henrik angol király mintájára, a 16. században rengeteg férfi kipárnázta a gatyapőcét. A férfi hiúságra hajazó trend könnyen jött, könnyen ment: 1590 körül, a király halála után 40-50 évvel meg is szűnt.

Aztán, a felvilágosodás korában – a 17. század vége és a 19. század eleje között – a férfi fehérnemű-tervezők a kényelmet kezdték előtérbe helyezni.

Union suit

Bár női ruhadarabnak indult, férfi ruhaként terjedt el az úgynevezett union suit, amit 1868-ban, a New York állambeli Uticában szabadalmaztattak. Ez egy egyberészes, gombos ruhadarab, hosszú ujjal és nadrággal, amit úgy képzelhetünk el, mint a mai kezeslábas pizsamákat.

Jockstrap

Érdekes anekdota kapcsolódik az úgynevezett jockstrap 1874-es, amerikai feltalálásához. A 19. század végén a legtöbb városközpont egyenetlen, macskaköves utcákra volt felszabdalva. Ez különösen megnehezítette a kerékpárosok dolgát, fogalmazzunk úgy, hogy a kíméletlen útviszonyok igencsak kellemetlenek voltak a férfi bringásoknak! C.F. Bennett ötlete, a jockstrap megoldást kínált erre a problémára.

„Tighty-whiteys”

A 20. század vizeire evezve, mai szemmel nézve, már jóval felismerhetőbb fehérneműket láthatunk. Az első alsónadrágok 1935. január 19-én hagyták el a chicagói Coopers Inc. gyártósorát. A gumi a derék körül helyezkedett el és mindkét szár az ágyék közelében volt. Érdekesség, hogy egy Y alakú nyílás is volt rajta. A gatya megkapta a híres-hírhedt becenevét: „tighty-whiteys”.

Arthur Kneibler, a wisconsini Coopers Inc. harisnyagyártó cég ügyvezetője és tervezője 1934-ben sorsfordító képeslapot kapott a Francia Riviéráról. A lapon egy bikini stílusú fürdőruhát viselő férfi volt, és Arthur Kneibler-t ez inspirálta a Jockey alsónadrág megalkotására. Már a forgalomba hozatal első délelőttjén 600 termék elfogyott, az elkövetkezendő hetekben pedig 12000 eladásuk volt. Igazi szenzáció volt! A Coopers tehát 1971-ben nem hiába változtatta meg a nevét Jockey-ra…

Boxer

A 20. században számos alsónadrágtípus jelent meg, s ezek egyre inkább hajaztak a mai férfi fehérneműkre. Ki kell emelnünk Giorgio Armani munkáját, az 1980-as években kiadott boxereket. Egyes daraboknál már a hagyományos Y alakú nyílás is megszűnt, a szárak pedig kicsit hosszabbak voltak a comb mentén. Ugye, hogy ismerős?

Óriási divattá váltak a dizájner alsóneműk. Calvin Klein neve bizonyára Neked is sokat mond. A fehérneműs fiókok teljesen átalakultak. Sőt, a termékekhez való viszonyunk is: sokkal inkább divat- és életstílus-választássá formálódtak a korábban említett funkciók.

Megjelent a polgárpukkasztás, a humor, a feltűnő vonalak, a feszesebb fazonok és az erotikusabb kivágások is. A boxeralsókról alkotott kép – mint a konvencionális alsónadrágok játékos alternatívája – akkor terjedt el, amikor Joe Boxer százdolláros bankjegyeket ábrázoló boxerei botrányba keveredtek. 1985-ben, a hatóságok szerint ezek a darabok megsértették a hamisítási törvényeket és elkoboztak belőlük 1000 párat.

Ahogy Iain R. Webb divatíró fogalmazott, az 1980-as évek az az időszak, amikor a férfi fehérneműk már nem pusztán funkcionálisak voltak, hanem divatossá és szexissé váltak. Ez nemcsak a textileknek, mintáknak, fazonoknak köszönhető, hanem a kulturális ábrázolásoknak – például a reklámoknak – is.

Kivillanó márkázás

Ha már reklámok, meghatározónak tekinthetjük az 1992-es Calvin Klein hirdetéseket, melyek Mark Wahlberg, vagyis „Marky Mark” színész közreműködésével készültek. A boxerek márkázott derékrésze színpadi előadásokon és magazinfotózásokon is feltűnt. Az alacsony derekú farmerből felsejlő, márkanévvel ellátott gumis rész egyre népszerűbb lett az amerikai rapsztárok körében.

Egy anekdota szerint, a stílus a foglyok köréből eredeztethető, hiszen a börtönökben tilos volt övet viselni, a nadrág pedig mindig lecsúszott. Ebből gyorsan nemzetközi trend lett a fiatal, városi férfiak körében. Napjainkban is megannyiszor találkozhatunk ezzel a stílussal. Calvin Klein sikerét követően más fehérneműmárkák és -tervezők is követték a példáját, nevükkel vagy logójukkal látták el a felső anyagrészt.

Böngéssz az ÊTRE férfi alsók között és írd meg nekünk az info@etreorganicunderwear.com címre, hogy melyik fazon a kedvenced!

Képek forrása: Wikipedia, Wikimedia, Pinterest/Calvin Klein, Mens Fashion Magazine